A csecsemő kapcsolatát az anyához a naiv egoizmus jelzővel jellemezzük, mivel a gyermek nem különíti el a saját szempontjait az anyáétól, az anya pedig a saját részének érzi a gyermekét. Az anyai szeretetben a vágyak és késztetések harmonikusak: ami jó az egyiknek, az jó a másiknak is.
Ez az archaikus szeretetkapcsolat azonban csak az egészen kicsi gyermekkel kapcsolatban létezik. Ahogyan nő a gyermek, az ösztönös anyaságot fel kell, hogy váltsa a kulturális anyaság. A leválást mindig az anya kezdeményezi (pl. amikor másik gyermek születik), s ezért van az, hogy az anya mindenkor pótolhatatlan a gyermek számára, míg fordítva ez nem teljesen van így.
A gyermek kezdetben nem tudja elkülöníteni saját testi-lelki valóját az anyától, úgynevezett „duálunio” jellemzi a kapcsolatot. Ez az anya – gyermek duálunio létfeltétel a babának, de súlyos ajándék az anyának abból a szempontból, hogy nehéz benne lenni, de nehéz belőle kinőni is. Hiszen az anya éppen csak megszokta és megszerette az „össze vagyunk nőve” állapotot, amikor a csecsemő egyre jobban a külvilág felé fordul. Felfedezi az apját, feléje nyújtja a karjait, várja, hogy az apja a levegőbe dobálja, dögönyözze egy kicsit. S bár minden anya azt kívánja, hogy jó apja legyen a gyermekének, oly sokszor hallani azt a mondatot: „Én gürcölök, én vesződök a gyerekkel éjjel-nappal, te csak naponta egy órát vagy vele, mégis neked örül, neked mosolyog, téged szeret jobban”.
Amikor a gyermek megéli a saját elkülönülését az anyától, amikortól az anyát különálló lényként kezeli, az archaikus szeretet átalakul szociális szeretetté. Az anya pedig érzi, hogy a gyermekének már nem csak rá van szüksége. Ebben az időszakban az anyának gyakran van bűntudata, mert egyrészt örül annak, hogy a gyermeke és az apa között szeretetteljes a kapcsolat, másrészt kicsit féltékeny is erre a kapcsolatra. Hiszen megszűnt az „egyedül én vagyok a fontos a gyermekemnek” érzés. S az anyának a saját rossz érzései miatt bűntudata támad.
Az anya viselkedése rendkívüli jelentőségű a gyermek fizikai és lelki jólléte szempontjából. Az anyák arra törekednek, hogy nagyon jó, szinte tökéletes anyák legyenek. Az anyák többsége magától is „elég jó anya”, az anyai viselkedés lényege a fizikai körülmények biztosítása, valamint a fizikai-érzelmi összetartozás hangsúlyozása. Nagyon fontos az anya tükröző funkciója, ahogyan megérti és értelmezi a gyermek jelzéseit, hozzájárul a gyermek én-képének alakulásához.
Kutatások bizonyítják, hogy az anyai viselkedés alakulásában a korai tanulás igen fontos szerepet játszik. Az anyává vált nő a gyermekkorában, a saját nevelkedése során elsajátított érzelmi reagálás módok és kötődési képességek szerint tudja szeretni a gyermekét.
Kapcsolódó cikkek: Az anyai szerep - 2. rész >>>
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Folyamatos, online jelentkezést követően telefonos időpont egyeztetés szerint.