Az anyaseb megértéséhez nagyon fontos tudnunk, hogy az anyasebeket nem szándékosan ejtik rajtunk. Nem találkoztam még olyan anyával, aki egy reggel úgy ébredt, hogy ma bántani akarom a gyerekemet. Az anyasebeket a diszfunkcionálisan működő családban kapjuk, a saját életéért felelősséget vállalni nem képes anyánktól. Létezik az apaseb is, amit a felelősséget nem vállaló apánktól kapunk.
Az anyasebről gondolkodni nem hibáztatást jelent, hanem annak megértését, hogy az anyáink számára nem volt mód, mostanság pedig már nincs bátorság arra, hogy feldolgozzák azt a szorongást, dühöt, igazságtalanságot, amely érte őket az életben, és már lemondtak arról, hogy a vágyott életüket éljék. Akadályozzák őket a körülmények, a tanult viselkedési mintázataik, a családi öröklődések. A legtöbb, sebeket osztó anya manipulatív viselkedésű, nem gonoszságból sebez. Másolja a saját anyai mintáit, miközben ösztönösen keresi a kárpótlást az elviselt szenvedésekért,a meg nem valósult álmokért, s talán nem is gondol arra, hogy választhatna másképp is. Úgy érzi, hogy nem képes lebontani a saját gátjait, és meggyőződése, hogy a férfi támogatása nélkül életképtelen volna. Amikor a férfi kikerül az életéből, társas magány, válás, vagy elhalálozás miatt, a lányától várja el az anya, hogy mellette maradjon, társa legyen, sok esetben anyagi jólétet is biztosítson neki.
A patriarchális társadalom a nők részére kötelezővé teszi a gyerekszülést, a háztartás vezetését, a gondoskodást a családról, a férfi hátországának megteremtését, a férfi nyugodt, sikeres munkavégzésének, karrierépítésének támogatását, a saját igényeinek háttérbe szorítását. A nő legyen kedves, vidám, szép testű, szeretetteli, könnyedén végezze el a feladatait, és persze, legyen karrierje, de tudjon visszalépni is a férje javára, ugyanakkor keressen minél több pénzt. Az anyák nagyrészt ma is ezt plántálják a lányaikba, tovább örökítve ezzel a felmenőiktől örökölt anyasebeket. Ma már, akinek van bátorsága, annak van módja is az anyasebek begyógyítására, talán ezért is olyan fontos beszélnünk róla.
Az anyaseb kialakulásáról gondolkodók egyetértenek abban, hogy az alapvető ok a férfi jogú társadalmi berendezkedés. Évszázadok óra fennálló rendszer ez, amely a férfit a nő fölé helyezi. Születésüktől arra szoktatja a lányokat, hogy alsóbbrendűnek tekintsék magukat. A középkorban a nőket asszonyállatnak nevezték, megkérdőjelezték azt is, hogy a nő az emberi fajhoz tartozik-e. A sok évszázados hímsovoniszta értékrend felszámolása hosszú és fáradságos folyamat.
Felnőttként, amikor szembesülünk azzal, hogy a gyermekkorunk nem volt olyan jó és szép, mint amilyenné az emlékezetünk formálni igyekszik, nyilvánvalóvá válnak az elfojtott szenvedéseink, fájdalmaink, csalódásaink. Igyekszünk felmentéseket keresni az anyánk számára. Neki is ilyen élete volt. Neki is alkoholista volt az apja. Kemény élete volt. Kevés szeretetet kapott. Szexuálisan zaklatták. Voltak álmai, de nem teljesültek. Amit kapott az anyánk, azt adta tovább a lányainak, fiainak:
Azoknak a nőknek az utódai vagyunk, akik kezdetben kiharcolták a választójogot, a tanuláshoz való jogot, a felelősségteljes munkához való jogot, és még sok mindent. A mai modern nő igényli az egyenrangúságot, képes felelősséget vállalni, és a kapcsolataiban a kölcsönösséget igyekszik megteremteni.
Az anyasebről gondolkodni nem hibáztatást jelent, hanem annak megértését, hogy az anyáink számára nem volt mód, mostanság pedig már nincs bátorság arra, hogy feldolgozzák azt a szorongást, dühöt, igazságtalanságot, amely érte őket az életben, és már lemondtak arról, hogy a vágyott életüket éljék. Akadályozzák őket a körülmények, a tanult viselkedési mintázataik, a családi öröklődések. A legtöbb, sebeket osztó anya manipulatív viselkedésű, nem gonoszságból sebez. Másolja a saját anyai mintáit, miközben ösztönösen keresi a kárpótlást az elviselt szenvedésekért,a meg nem valósult álmokért, s talán nem is gondol arra, hogy választhatna másképp is. Úgy érzi, hogy nem képes lebontani a saját gátjait, és meggyőződése, hogy a férfi támogatása nélkül életképtelen volna. Amikor a férfi kikerül az életéből, társas magány, válás, vagy elhalálozás miatt, a lányától várja el az anya, hogy mellette maradjon, társa legyen, sok esetben anyagi jólétet is biztosítson neki.
A patriarchális társadalom a nők részére kötelezővé teszi a gyerekszülést, a háztartás vezetését, a gondoskodást a családról, a férfi hátországának megteremtését, a férfi nyugodt, sikeres munkavégzésének, karrierépítésének támogatását, a saját igényeinek háttérbe szorítását. A nő legyen kedves, vidám, szép testű, szeretetteli, könnyedén végezze el a feladatait, és persze, legyen karrierje, de tudjon visszalépni is a férje javára, ugyanakkor keressen minél több pénzt. Az anyák nagyrészt ma is ezt plántálják a lányaikba, tovább örökítve ezzel a felmenőiktől örökölt anyasebeket. Ma már, akinek van bátorsága, annak van módja is az anyasebek begyógyítására, talán ezért is olyan fontos beszélnünk róla.
Az anyasebről gondolkodni nem hibáztatást jelent, hanem annak megértését, hogy az anyáink számára nem volt mód, mostanság pedig már nincs bátorság arra, hogy feldolgozzák azt a szorongást, dühöt, igazságtalanságot, amely érte őket az életben, és már lemondtak arról, hogy a vágyott életüket éljék. Akadályozzák őket a körülmények, a tanult viselkedési mintázataik, a családi öröklődések. A legtöbb, sebeket osztó anya manipulatív viselkedésű, nem gonoszságból sebez. Másolja a saját anyai mintáit, miközben ösztönösen keresi a kárpótlást az elviselt szenvedésekért,a meg nem valósult álmokért, s talán nem is gondol arra, hogy választhatna másképp is. Úgy érzi, hogy nem képes lebontani a saját gátjait, és meggyőződése, hogy a férfi támogatása nélkül életképtelen volna. Amikor a férfi kikerül az életéből, társas magány, válás, vagy elhalálozás miatt, a lányától várja el az anya, hogy mellette maradjon, társa legyen, sok esetben anyagi jólétet is biztosítson neki.
A patriarchális társadalom a nők részére kötelezővé teszi a gyerekszülést, a háztartás vezetését, a gondoskodást a családról, a férfi hátországának megteremtését, a férfi nyugodt, sikeres munkavégzésének, karrierépítésének támogatását, a saját igényeinek háttérbe szorítását. A nő legyen kedves, vidám, szép testű, szeretetteli, könnyedén végezze el a feladatait, és persze, legyen karrierje, de tudjon visszalépni is a férje javára, ugyanakkor keressen minél több pénzt. Az anyák nagyrészt ma is ezt plántálják a lányaikba, tovább örökítve ezzel a felmenőiktől örökölt anyasebeket. Ma már, akinek van bátorsága, annak van módja is az anyasebek begyógyítására, talán ezért is olyan fontos beszélnünk róla.
Az anyasebről gondolkodni nem hibáztatást jelent, hanem annak megértését, hogy az anyáink számára nem volt mód, mostanság pedig már nincs bátorság arra, hogy feldolgozzák azt a szorongást, dühöt, igazságtalanságot, amely érte őket az életben, és már lemondtak arról, hogy a vágyott életüket éljék. Akadályozzák őket a körülmények, a tanult viselkedési mintázataik, a családi öröklődések. A legtöbb, sebeket osztó anya manipulatív viselkedésű, nem gonoszságból sebez. Másolja a saját anyai mintáit, miközben ösztönösen keresi a kárpótlást az elviselt szenvedésekért,a meg nem valósult álmokért, s talán nem is gondol arra, hogy választhatna másképp is. Úgy érzi, hogy nem képes lebontani a saját gátjait, és meggyőződése, hogy a férfi támogatása nélkül életképtelen volna. Amikor a férfi kikerül az életéből, társas magány, válás, vagy elhalálozás miatt, a lányától várja el az anya, hogy mellette maradjon, társa legyen, sok esetben anyagi jólétet is biztosítson neki.
A patriarchális társadalom a nők részére kötelezővé teszi a gyerekszülést, a háztartás vezetését, a gondoskodást a családról, a férfi hátországának megteremtését, a férfi nyugodt, sikeres munkavégzésének, karrierépítésének támogatását, a saját igényeinek háttérbe szorítását. A nő legyen kedves, vidám, szép testű, szeretetteli, könnyedén végezze el a feladatait, és persze, legyen karrierje, de tudjon visszalépni is a férje javára, ugyanakkor keressen minél több pénzt. Az anyák nagyrészt ma is ezt plántálják a lányaikba, tovább örökítve ezzel a felmenőiktől örökölt anyasebeket. Ma már, akinek van bátorsága, annak van módja is az anyasebek begyógyítására, talán ezért is olyan fontos beszélnünk róla.
Az anyasebek gyógyításának eszköze a határok húzása.
Amikor a felnőtt lány megpróbálkozik a saját határainak kijelölésével, akkor azzal kell szembesülnie, hogy az anya hálátlannak tartja őt, a határok meghúzását tiszteletlenségnek, rosszaságnak, hibás viselkedésnek kezeli. Szeretetmegvonással, információk eltitkolásával, más családtagok manipulálásával üzeni meg az anya a lányának, hogy óriási csalódást okoz azzal, ha a jó kislány viselkedését felnőtt, felelősségteljes döntéseket hozó nő viselkedésére cseréli. Ha a felnőtt lány nem akarja tovább vinni az anyja sorsát, a legszelídebb módja ennek, ha felállítja a saját szabályait, és következetesen be is tartja ezeket. Őszinte szeretettel tudjuk szeretni azt az anyát, aki nem a zsarnokunk, mi nem vagyunk az áldozata.
A csecsemő szimbiózisban él az anyával. A fejlődés során felismeri, hogy hol végződik ő, és hol kezdődik az anya.
Amikor fiatal felnőttként határokat állítunk, tulajdonképpen ugyanezt a fejlődést ismételjük meg más szinten, tudatosan. Ha gyengék a határaink, akkor szinte bármit megtehetnek velünk. Ha csalódunk, túlságosan elnézők vagyunk, mert mindennél jobban vágyunk arra, hogy szeressenek. Inkább vállaljuk, hogy kihasználnak minket, csak legyen mellettünk valaki. Megalázó kapcsolatokban is benne maradunk, ha nem elég erősek a határaink.
Lehet, hogy most magadra ismertél, és eltöprengsz azon, hogy jó volna megtanulni meghúzni a határaidat. Ha meghúzod a határaidat, jobban tudod támogatni a szeretteidet, hiszen ezzel rávilágíthatsz arra, hogy ők is képesek másféle döntéseket hozni.
Anyaseb tréninget hirdetünk, gyere, és tanuld meg a saját határaid felállítását a legszelídebb módszerekkel!
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Tervezés alatt
Foglalkozások: 09.00- 16.00