Azok a felnőttek, akiket most Asperger Szindrómával diagnosztizálnak, nem is tudhatták gyermekkorukban, hogy miért mások, mint a többiek. Hiszen az Asperger Szindrómát csak 1945-ben fedezte fel Hans Asperger. 1985-ben aztán róla nevezték el ezt az „autizmus előszobájának” tartott tünet együttest.
Sokkal több Asperger Szindrómás felnőtt él közöttünk, mint gondolnánk. Ők azok, akiknek az intelligenciaszintjük az átlagosnál magasabbak, a nyelvi fejlődésük normális ütemű, s emiatt nem feltételezik, hogy idegrendszeri elváltozás áll a különös, a szokásostól eltérő viselkedés hátterében.
Sok Asperger Szindrómás a magasabb IQ-jának köszönhetően észreveszi magán, hogy másképpen gondolkodik, és tudatosan megfigyeli és alkalmazza azokat a viselkedési mintákat, amelyeket másoktól elles. Így a közösség furcsa, de hasznos tagjává tudnak válni.
Ha egy családban felmerül az Asperger Szindróma gyanúja, érdemes elmenni egy olyan pszichológushoz, aki a tünet együttes ismerője, s egyben párkapcsolati tanácsadással is foglalkozik. Lényegesen megkönnyíti az együttélést, ha az érintett és a párja együtt értik meg és együtt változtatnak a kialakult, ám az ismeretek hiánya miatt kezeletlenül maradt konfliktusokon.
Sok gondot és keserű érzéseket élnek meg párkapcsolatban az Asperger Szindrómás férfiak és nők párjai, szerettei. Az AS tünetek befolyásolják a családon belüli kapcsolatokat, zavarodott, fájdalmas, frusztráló és szégyent keltő érzelmekről számolnak be azok, akik AS felnőttel élnek együtt. Az AS férfire jellemző, hogy egyszer nagyon sokat ad, míg máskor teljesen közömbösen, vagy lelket pusztítóan bántón viselkedik. Mivel a férfiak négyszer többen élnek AS-val, a férfiakkal való együttélést fogom boncolgatni. Nagyjából ugyanezek a tünetek akkor is, ha AS nőről beszélünk, ám a tünetek lényegesen szelídebbek. A nők biológiai „tudása” a gyermekszülés, talán emiatt kevésbé feltűnően, gyengébben jelennek meg a tünetek.
A kiindulási pont, hogy legyen neve annak az állapotnak, ami a házasságot oly nehézzé teszi azok számára, akik AS férfival élnek együtt. Pedig sohasem láttam olyan intelligens, becsületes, hűséges, szorgalmas, nagylelkű, gondoskodó, a saját igényeit háttérbe szorító férfiakat, mint akik Asperger Szindrómával élnek. Ugyanakkor, mivel az idegrendszerük működése bizonyos szempontból más, mint a neurotipikus felnőtteké, ennek az eltérő működésnek a másságával és a következményeivel érdemes tisztában lenni. Sokat segíthet az is, ha az AS partnerrel élők olyan csoportba járnak, ahol hasonló problémákkal küzdő társaikkal megoszthatják a tapasztalataikat.
Mindenkinél fontos a megfelelő önismeret, ám az Asperger Szindrómás férfival élők számára életmentő, ha magas fokú önismerettel rendelkeznek. Fontos tudni, hogy miért választott As partnert, hol vannak a gyökerei, mit tud adni és mit tud kapni ebben a nem egészen szokványosan működő kapcsolatban, s miért van erre szüksége. Fontos kérdés, hogy megmentőnek vagy vezetőnek tekinti-e saját magát valaki a párkapcsolatában.
Mindenki változik az idő múlásával. Ami 10-15 évvel ezelőtt kívánatos, elfogadott, kielégítő volt, az mára lehet, hogy bántó, kifogásolt, ellenszenves viselkedés lett. Ilyenkor segít az önismeret, és/vagy a párterápia.