Az elmúlt 50 évben nagy változás indult el az apa-gyermek viszonyban, s egy 1983-ban Daniels – Weingarten által végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hetvenes években született gyermekek esetében az apák kétszer annyi időt töltöttek a gyermekekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a 20 évvel előbbi apák. Ez azt mutatja, hogy a családokon belül tendenciaszerűen nő az apák involváltsága (bevonódása) a gyermeknevelésbe.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az apák folyamatosan növekvő számban vesznek részt a vajúdás-szülés folyamatában, segítenek az otthoni teendőkben a szülés utáni időszakban, megszakítják éjszakai pihenőjüket a síró gyermek megnyugtatása érdekében, s részt vesznek a háztartási munkákban.
Imponálóan növekszik az apai részvétel a gyermekekkel kapcsolatos fizikai és nevelési feladatok ellátásában, de az anyák és az apák terhei messze nem egyenlőek ma sem a gyermeknevelés terén.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy miközben az anyák egyre jobban igénylik az apai részvételt a gyermeknevelési feladatokban, mégis szeretnének valamit megtartani a speciális anyai privilégiumaikból gyermekeikkel való bánásmód területén.
Nem lehet csodálkozni tehát, ha az apák számára komoly feladat a megfelelő apai modell megtalálása.
Tudományos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a legjellemzőbb trend a gyermek születésétől kezdve az apák erőteljes bevonódása a gyermeknevelésbe, s erősödik az apai viselkedés gondoskodó jellege. Olyan új típusú, pozitív apai kapcsolatépítés kezdődött az apák és gyermekeik között, amelyre a korábbi patriarchális, tradicionális felfogás kevés teret engedett.
Nem kétséges, mindenki a saját bőrén érzi, hogy a családra vonatkozó általános felfogás nagy átalakuláson megy keresztül, s egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely még nem zárult le, így nem alakultak ki az általános kapaszkodót jelentő stabil határok.
A régi patriarchális stílus hangsúlya eltolódik a családtagok közötti egyenlőség és az erős érzelmi kötelék hangsúlya felé.
A lassú átalakulás során megerősödik egy újfajta, szoros kötelék igénye a házastársak és a családtagok között, mely az apákat a korábbi kemény, hierarchiát tükröző stílusuk feladására készteti. Példa erre az „apás szülés”, mely mindössze 30 évvel ezelőtt kuriózum volt, ma már az a ritkább, ha az apa nincs jelen a szülőszobában. Csak utalni szeretnék arra, hogy míg ez egyrészt örvendetes jelenség, a férfiak egy része számára olyan lelki következményekkel jár, melyre nincsenek felkészülve, s a pár kapcsolatában látensen (lappangó, rejtett), majd manifeszt (nyílt, kézzel fogható) módon megjelenő gondokat okozhat.
Napjainkban erőteljesen tapasztalható, hogy a lakóközösség és a munkahelyi közösség közösségi ereje csökken, így a család vált az érzelmi támogatás – lassan egyedüli – formájává.
Újfajta gyermeknevelési módszerek váltják fel a testi fenyítést elfogadó régi módszereket, s előtérbe kerülnek az olyan egyéni személyiségvonások, mint a kezdeményezőkészség, és az individualitás.
Az apai szerepek és az apai viselkedés napjainkban nagyon változatos képet mutat. Az 1940-es évektől tapasztalható az a törekvés a férfiak körében, hogy szakítanak a saját gyermekkorukban megtapasztalt apai mintával, és új viselkedési módokat kísérleteznek ki a saját családjukon belül. Ilyen jelentős változások, hogy az apák lemondtak az agresszív fegyelmező szerepükről, és egy barátságosabb, játékosabb viszonyt fejlesztettek ki a gyermekükkel. Megosztják az anyával a családon belüli feladatokat, és egyre több apa tölti be sikeresen a gondoskodó apa szerepet, aki már nem elsősorban az anyagi jólétről, hanem a családi értékrendről gondoskodik.
Nagymértékben hozzájárul ehhez a folyamathoz a nők tömeges munkába állása, sikeres társadalmi helytállása, az anyagi feltételek megteremetésében való aktív részvételük.
Az apaszerep változásával egyenes arányban nő a nemi sztereotípiák, szerepek változása. Fellazultak a hagyományos női és férfi szerepek határai, és növekszik egy újfajta nemi szerepviselkedés, az androgynia.
Az androgynia görög szó, szigorú szó szerinti jelentése szerint a férfias és nőies tulajdonságok egy személyben való megjelenésére utal, s egyes értelmezésekben az uniszex társadalom ijesztő képét vetíti előre (Ranschburg Jenő). A jelenség pszichológiai értelmezése azt jelenti, hogy valaki egyes, hagyományosan a másik nemre jellemző tulajdonságokat importál be a saját személyiségébe. Jelen esetben arról van szó, hogy a férfiak hagyományosan a nőkre jellemző viselkedési formákat mutatnak, például gyengédek, gondoskodók, érzelmeiket vállalják és nem félnek kimutatni azokat. Eközben párhuzamosan a nők határozott, céltudatos viselkedést, a döntési felelősség teljes vállalását, vezetésre való képességeket importálnak magukba.
A tinédzserek fejlődésében a jelenség a metroszexuális elnevezést viseli, mely a serdülőkor sajátosságainak megfelelően elsősorban a külsőségekre helyezi a hangsúlyt.
A jelenség azt hozta magával, hogy a férfiak egyre gyakrabban átveszik a nőies részt a gyermeknevelésben (GYES-re mennek, cumiztatnak, pelenkáznak, mosogatnak, főznek, ellátják a háztartást), miközben feleségük ügyesebben tárgyal, üzleti ügyekkel foglalkozik, és a családi bankszámlára a nagyobb – esetenként a jóval nagyobb összeget helyezi el.
Kapcsolódó cikkek: Az apai szerep - 1. rész >>>
Kapcsolódó cikkek: Az apai szerep - 3. rész >>>
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Folyamatos, online jelentkezést követően telefonos időpont egyeztetés szerint.