A kutatók azt vizsgálták, hogy az apák alkalmasak-e arra, hogy egyenrangú gondozói tevékenységet lássanak el, mint az anyák, ezen kívül vizsgálták azt is, hogyan alakul az apák érzelmi kapcsolata a gyermekeikkel a szoros gondozás folyamatában.
A kísérletek és megfigyelések azt mutatták, hogy a csecsemő ahhoz kötődik és ahhoz ragaszkodik, aki a számára megfelelő módon gondozza, aki a csecsemő igényeit a legmegfelelőbb módon elégíti ki. Így az apákkal töltött idő és annak minősége is ugyanolyan fontos a gyermek fejlődése szempontjából, mint az anyával töltött idő. A gyermek korai fejlődésében, a korai kötődéseinek kialakulásában az apai ölelés, a szemkontaktus, a beszéd, az érintés, a gondozási tevékenység (összefoglalva az interakciók) ugyanolyan fontosak és eredményesek, mint az anyai interakciók.
Kísérletek azt bizonyítják, hogy az anyához való ragaszkodás után röviddel, vagy azzal egy időben megfigyelhetők az apához való ragaszkodás jelei is. A 6 hónapos csecsemők 50%-a, a 18 hónapos csecsemők 70%-a mindkét szülő irányába mutatta a ragaszkodás jeleit (sírás, tiltakozás a szülő távozása esetén). Megfigyelések szerint a fiúk 2 éves korukra szinte kivétel nélkül az apához ragaszkodtak elsősorban az anyával szemben. Tehát a gyermek ragaszkodása elsősorban ahhoz a szülőhöz fog kialakulni, aki a gyermek jelzéseit pontosan képes „olvasni” és értelmezni, valamint eleget tesz a gyermek igényeinek mosoly, érintés, ölelés, hangadás formájában. Az apa jelenléte, elérhetősége, gondoskodása ugyanolyan érzelmi biztonságot ad a gyermeknek, mint az anya. Ha az apa ugyanolyan kompetensen látja el a csecsemőt, mint az anya, a gyermek fejlődése kiegyensúlyozott.
Meg kell említeni, hogy az apák eltérő stílusban foglalkoznak a gyermekeikkel, s mást tanulnak meg a gyermekek az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben. Tehát az apa-gyermek és az anya-gyermek kapcsolatokban nem a versenyt érdemes kihangsúlyozni, hanem azt, hogy a kétféle szülői viselkedés kiegészíti egymást.
Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az anyák és az apák eltérő szocializációja (pl.: a fiúk nem babáznak – mondják a szülők), nem kedvez az apák gondoskodói szerepkörének. Kultúránkban és a legtöbb kultúrában a gyermekgondozást nem tartják fiús foglalkozásnak, s míg a tanárok között csekély számban találunk férfiakat, óvóbácsit elvétve, férfi bölcsődei gondozót pedig sehol nem találunk.
Ma, amikor a férfiak ugyanazért a munkáért több bért kapnak, a kétkeresős családmodellben is az a gazdaságos, ha az apa marad a fő kenyérkereső. Így várhatóan sokáig tartja még magát az a régi sztereotípia, hogy elsősorban nem a férfiak dolga a háztartás és a gyermeknevelés.
A változó helyzet azonban egy kicsit megkönnyíti a férfiak új típusú feladatvállalását.
Ha nem találod pontosan a helyedet az apa szerepben, ha szeretnél minél jobb apukája lenni a gyermekednek, ha kétségeid vannak, hogy a munkádat vagy a gyermeknevelést kell-e előtérbe helyezned, ha szeretnéd tudni, hol az egészséges határ a „női munkák” átvállalásában, akkor konzultálj munkatársainkkal, vagy kérj tanácsot.
Kapcsolódó cikkek: Az apai szerep - 1. rész >>>
Kapcsolódó cikkek: Az apai szerep - 2. rész >>>
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Folyamatos, online jelentkezést követően telefonos időpont egyeztetés szerint.