Azok a dolgok, amelyek más embereket érdekelnek, gyakran untatják az Asperger Szindrómásokat. Gyakran előfordul, hogy a feleség lelkesen mesél arról, hogy mi történt vele a munkahelyén, ám a férjet ez egyáltalán nem érdekli, s együtt érezni sem képes vele. Mivel unja magát, mással foglalkozik, mire a felesége megsértődik, és megvádolja, hogy figyelmetlen, érdektelen. Az AS férfi felesége tehát jobban jár, ha megjegyzi, hogy a férje nem azért nyomogatja a telefonját, és nem azért figyel másra, mert nem tiszteli őt, hanem azért, mert az érzelmi agya nem úgy működik, mint a többi emberé.
Sok AS erősen átéli mások szenvedését, ha természeti katasztrófáról éhínségről, háborúról, mások megalázásáról van szó. Megindítja őket az áldozatok sebeinek vagy a vérnek a látványa, olykor nyíltam megkönnyezik az ilyen híreket. Ugyanakkor, ha a lelki sebektől szenvedő felesége sír, akkor idegessé válik, mert magától sosem jutna eszébe, hogy az arcon folyó könnyek a lelki sebek okozta érzelmi fájdalmak, amelyeket ő maga is enyhíteni tud, ha elsajátít bizonyos gyakorlati lépéseket. Ilyen például az ölelés, vagy simogatás, a mosoly, a megnyugtató szavak. Az AS visszautasítja a szeretet és a ragaszkodás kifejezéseit, mert többnyire nem hatnak rá.
Nem, vagy nehezen tud mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, mint például az összebújás. Nem érti, hogy ha a párja odabújik hozzá az ágyban, azzal kifejezi az iránta érzett szeretetét, és azért szeretne kis- vagy nagykifliben összegömbölyödve együtt aludni, mert ettől szeretve érzi magát. Az AS férfi azt gondolja, hogy a nő szexet akar, vagy az ő oldalán kényelmesebb az ágy. Az AS számára az összebújás kellemetlen, mert elzsibbad a keze, összeizzadnak, és ez csak idegessé teszi őt.
Az intenzív érzelmeket érzelgősségnek minősítik, és hiteltelennek bélyegzik azokat. Ezért szinte soha nem mondják ki a „szeretlek” szót, vagy ha megtanulták, hogy a másiknak igénye ezt hallani, akkor a „szeretlek”-ben kevesebb az érzelem, mint abban a mondatban, hogy „esik az eső”. Az érzelemkifejezés sokkal finomabb formáit kedvelik, nem ismerik fel a partner érzelmi szükségleteit, idegen tőlük a romantika, a szenvedély, vagy a szentimentális gesztusok.
Az AS számára a szeretet és a szerelem érzéséhez nagyon gyakran szorongás, zavartság és frusztráció kapcsolódik. Az AS férfi a „maga módján” szeret. Visszajelzésként gyakran szemrehányást kap, hiszen a partner érzelmi igényeit nem képes kielégíteni, és emiatt a partner is frusztrált, depressziós lesz, az önértékelése zuhanni kezd. Ettől az AS még jobban bezárkózik, felhagy a tétova próbálkozással, és a két személy között nyílik az érzelmi olló.
Az AS személy barát és társ szeretne lenni, de egyikről sem tudja pontosan, hogyan is kellene csinálnia. A nyilvánvaló és ismert tények ismételgetése logikátlan cselekedet a számára és nem érti, mások miért beszélnek arról, hogy „jó veled lenni”, hiszen számára az a természetes, hogy ha nem érzi jól magát valakivel, akkor elkerüli azt a személyt.
AS férfival élő nőket kérdeztek meg arról, hogy „Szereti-e Önt a partnere?” A nők 50%-a azt válaszolta: „Nem tudom.” Az AS férfi nem biztosítja a párját gyengéd szavakkal az érzelmeiről, a szeretetéről, mert arról van meggyőződése és tudása, hogy a nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Ha az a vád éri, hogy „Nem mutatod ki a szeretetedet”, így védekezik: +Ez igazságtalan vádaskodás, hiszen megjavítottam a vízcsapot”. Tony Attwood tollából származik a szemléletes hasonlat: „az embereknek általában egy vödröt kell feltölteniük érzelmekkel, míg az Asperger-szindrómásoknak egy csészét, amely hamar megtelik.”
Nagyon gyakori konfliktushelyzet, hogy az AS kivonul egy olyan helyzetből, amikor a párjának együttérzésre, ragaszkodásra, és szeretetteljes gesztusokra volna szüksége. Az AS személy magára hagyja a partnerét, hogy ő könnyebben túltehesse magát a nehéz helyzeten. Ez azonban nem feltétlenül az érzéketlenség jele, ugyanis számára az érzelmi regeneráció leghatékonyabb módja az egyedüllét, és könnyen azt feltételezheti, hogy ezzel a partnere is így van.
Konfliktusok, nézeteltérések minden kapcsolatban vannak. Az AS férfi az átlagnál kevésbé képes a konfliktusait sikeresen kezelni. Az eszköztára szegényes, és nagyon nehezen fogadja el, hogy ugyanazt a dolgot valaki más másképpen látja. Nagyon nehezen egyezik bele kompromisszumokba. Szinte egyáltalán nem vállal felelősséget, még részfelelősséget is nehezen. A partnere ilyeneket mond róla: „mindenért engem hibáztat”, „folyton kritizál”, „állandóan leszól, letöri az önbizalmamat”.
Sok szóbeli bántalmazó van az AS férfiak között. Ha úgy érzik, hogy kritizálják őket, kifejezetten durván reagálhatnak. Nem tudnak megbánást mutatni, a legtöbb, ami telik tőlük, egy „sajnálom”. Megbocsátani sem tudnak, s képtelenek túltenni magukat olyan dolgokon, amelyeken mások könnyen túllépnek. Ennek oka valószínűleg az, hogy nagyon nehezen ismerik fel a másik ember nézőpontját, érzéseit, gondolatait. Gyakran vannak indulatkezelési problémáik.
Aston 2003-as kutatása olyan párkapcsolatokban élők mentális és fizikai egészségét vizsgálta, ahol a férfi AS volt, a nő viszont nem volt érintett. A legtöbb AS férfi úgy érezte, hogy a párkapcsolatnak köszönhetően mind a fizikai mind a mentális egészsége javult. Kevésbé voltak stresszesek, boldogabban éltek, amikor szeretetkapcsolatban voltak. Elégedettséggel töltötte el őket a párkapcsolat.
A nem érintett nők többsége azt nyilatkozta, hogy a mentális egészségük a párkapcsolat hatására jelentősen romlott. Érzelmileg kimerültnek, kiüresedettnek és elhanyagoltnak érezték magukat, és sokan a klinikai depresszió jeleit mutatták. A párkapcsolat hatására a fizikai állapotuk is jelentősen romlott.
Az AS férfiak meglepődnek, amikor a párkapcsolati készségeiket bírálják, kevésnek találják. Az ő nézőpontjukból ugyanis a párkapcsolat teljesen rendben van. Az ő igényeik kielégülnek, a partnerük azonban inkább házvezetőnőnek, titkárnőnek vagy anyja helyett anyjának érzi magát.
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Minden hétfőn 17.00-19.00