Mi felnőttek azt mondjuk: nyomott a hangulatom, szorongok, nyugtalan vagyok, de a gyermekeinktől ilyen szavakat a legritkábban hallunk. Nem képesek a bennük lévő érzéseket szavakkal kifejezni. Más módon üzennek nekünk: kevesebbet beszélnek, kevesebbet nevetnek, kevesebbet játszanak, romlik a tanulmányi eredményük, vagy agresszívek lesznek, rongálnak, rombolnak, éjszaka gyakran felébrednek, félnek a sötéttől, az árnyékoktól, a szörnyektől.
A Világjáték remek diagnosztikai és terápiás eszköz, mely segít abban, hogy belelássunk a gyermek lelkébe. Megmutatja azokat a gondolatokat, amelyeket a gyermekünk nem tud megosztani velünk. Pedig szeretné elmondani, ami fáj, de nem képes rá. Ezért közvetítő eszközként használjuk a Világjátékot, a rajzokat, és szükség szerint más gyermek teszteket.
A Világjáték úgy működik, mint egy tolmács. Érthetővé teszi a gyermek kimondhatatlan belső gondolatait, érzéseit, félelmeit, szorongásait.
Részlet egy elemzésből:
«A gyermek, aki a ezt a világot építette, az édesanyját veszítette el. A hétköznapokban nyugodt, csendes, kedves, okos, jó tanuló, igazi jó gyermek. Magányosságot, egyedüllétet, elszigetelődést mutat a „világa”. Rendkívül erős a bizonytalanság érzése, megmutatkozik a fokozott biztonságkeresése, védtelennek érzi magát.
Játéka tele van bajjal, természeti csapással, meneküléssel. Depressziós jegyei vannak, az angyalokhoz közel szeretne lakni, halálvágya van. Fél a betegségtől, és fél attól, hogy a többi családtagját is elveszítheti. Jelen van a rejtett agresszió, mely bármelyik pillanatban kitörhet. A világa mindenütt szomorú, örömtelen. Tele van lemondással, veszélyérzettel, s miközben az építményéről mesél, megfogalmazza, hogy a ház (az otthon jelképe) megég és romos lesz, és nem lehet ujjá építeni, és nem lehet újat venni sem. A gyermek a szimbólumok nyelvén tökéletesen kifejezi, hogy milyen módon éli meg az édesanyja elvesztését, akit nem tudtak meggyógyítani, és nem lehet több édesanyja sem. Megértette a halál véglegességét, de elfogadni nem képes azt.»
Részlet egy elemzésből:
«A gyermek magányossága, elszigetelődése sokat csökkent. Világának közepén ugyan még káosz uralkodik, de benépesedett és mozgásban van.
Az előző világ építésénél a középpontban az édesanya és a betegség állt. Most a középponti kérdés a saját védelme.Eltűnt a halálvágy, hidakat épít, kapcsolatokat keres. Azt mondja, egy nagy bajtól fél. De elkezdett ismét bízni a felnőttekben, mert így fogalmaz: „Itt mindent figyelnek, és semmi baj nem lehet. Ha valami elromlana, meg tudják javítani.”
Még mindig veszélyes a számára a világ, de már nem tehetetlen elszenvedője a történéseknek, a dermedtség után lassan fordul az élet felé, közvetlen családtagjaiban kezd ismét megbízni. Még mindig nagyon erős a szorongása, tele van félelemmel, nagy az igénye a védelemre, de elkezdődött a gyász feldolgozása.»
Először a szülővel ismerkedünk meg, és azokkal az eseményekkel, amelyek a gyermek jelenlegi állapotát okozták.
A következő lépésben megismerkedünk a gyermekkel, és elkezdünk játszani a Világjátékkal. A gyermeknek nem teszünk fel kérdést direkt módon a halálról, csak akkor beszélünk erről, ha a gyermek önmaga említi azt.
Szükség esetén más teszteket is használunk.
A Világjáték, vagy Világteszt a legátfogóbb játékdiagnosztikai és terápiás módszer. Korosztályra való tekintet nélkül használható, a gyermekben lévő feszültségek és problémák megelevenednek, láthatóvá válnak az építés és a játék közben.
A világteszt jól használható információkat ad az intelligencianívótól kezdve a személyiségstruktúráig, s megmutatja a gyermek félelmeit, vágyait, konfliktusait, s az esetleges traumáit, lehetőséget ad a gyermeki lélek kulcskérdéseinek megválaszolására.
A dolgok mögé kell néznünk, és meglátni a nem kézenfekvő dolgokat is, ezt segíti a gyermekkel való beszélgetés a felépített világról. A gyermek a világának bemutatása közben önmagát mutatja be.
A rajz a rajzoló gyermek érzelmi, pszichés állapotának tükre, vizuális fogalmakat jelenít meg. A rajzteszt egyszerű feladatokat tartalmaz, kis változtatással olyanokat, amelyeket a gyermekek maguktól is szívesen rajzolnak. A gyermek élményei képi elemekké formálódnak, s ezeket a gyermek a formák és a színek segítségével könnyebben képes megjeleníteni.
A gyermekek belső világa őszinte, ártatlan, ösztönös világ, gyermekeink a rajzaikon keresztül beszélnek nekünk, de mi gyakran nem értjük meg őket.
„Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem nem félnek-e tőle.
- Miért kellene félnem egy kalaptól? - válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni.(…) Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta az 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott:
- Ez egy kalap.
Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyóról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető felnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.”
Antoine de Saint-Exupéry
10 éves koruk után egyre kevesebbet rajzolnak a gyermekek, a rajzok kommunikációs értéke csökkenni kezd, idővel a tudatosság elfedi a rajzok őszinteségét, s az akarat irányítja a gyermeki kezet. Ebben az időszakban a gyermek verbális kifejezőképessége nagyot fejlődik, és egyre inkább képessé válik az érzései, gondolatai szóbeli kifejezésére.
A C.A.T teszt (Children Apperception Test) képei a gyermeket körülvevő világ egy-egy szituációját ábrázolják, s a gyermek ezeket a többjelentésű helyzeteket a korábbi élményei alapján értelmezi. Támpontokat kaphatunk ahhoz, hogy megismerjük a gyermek viselkedését irányító érzéseket, történéseket. A gyermek reakciói mögött zajló belső folyamatok jutnak kifejezésre.
Elsősorban 3-10 éves gyermekek vizsgálatára alkalmas, de értékes adatokat nyújthat 13-14 éves korban is.
A teszt vizsgálja az agresszivitást, a testvér-féltékenységet, szorongásokat, a gyermek családi elhelyezkedését, a regressziót.
A teszt vagy tesztek elemzése után a szülő képet kap arról, hogy a gyermek mit érez, mit gondol, hol vannak elakadásai, vannak-e szorongásai, ezek mire irányulnak, mekkora trauma érte a gyermeket. Részletes, személyre szabott tanácsokat kap, hogyan tud segíteni a gyermekének, miben kérje az iskola, óvoda, a tágabb család, vagy a baráti környezet segítségét.
A legtöbb családban ez elegendő ahhoz, hogy a gyermek fel tudja dolgozni a gyász, a veszteség élményét.
Mindenkinek javasoljuk, hogy fél év múlva újra készüljön egy teszt-sorozat, amely megmutatja, hol tart a gyermek a gyász munkában, és mire van aktuálisan szüksége.
Két találkozásból áll. Az első találkozáskor 2x50 perc (megismerkedünk a szülővel és a gyermekkel, és a szükséges tesztek felvétele történik meg.
A második találkozáskor a tesztek eredményeit ismertetjük a szülővel, tanácsokat adunk, módszereket tanítunk a szülőnek az eredményesebb gyermekneveléshez, válaszolunk a felmerülő kérdésekre, kialakítjuk a személyre szabott gyermeknevelési stratégiát.
Az állapotfelmérést követően szabadon választható, alkalmanként 45 perc. A szülők személyre szabott felkészítése, a konkrét problémák orvoslása, az élethelyzetek megnyugtató megoldása, módszerek, eszközök megtanulása a konfliktusmentes, sikeres gyermekneveléshez.
Az állapotfelmérést követően szabadon választható, alkalmanként 45 perc. A gyermekkel történő személyre szabott foglalkozások, amelyek pszichológus vezetésével történnek, de szükség szerint bevonhatunk a gyermekkel való munkába óvónőt, mentálhigiénés szakembert, szociálpedagógust, pszichiátert is.
Kapcsolódó cikkek: Gyermek gyász >>>