Kamasz gyermekeink néhány dologban többet tudnak nálunk. Míg a felnőtteknek sok technikai eszköz használata élményként, addig a kamaszoknak ugyanezek eszközként épülnek be a mindennapi életükbe.
A kamaszkor a személyiségfejlődés egyik szakasza, s mint életszakasz, alapvető lélektani változásokat hoz.
Mi felnőttek irányítani akarjuk a kamasz gyermeket, mert féltjük, mert jót akarunk neki, és meg vagyunk győződve arról, hogy jobban tudjuk, mi a jó a gyereknek. Ez bizony de facto így is van, ám nem mindegy, hogyan, milyen kommunikációval akarjuk elfogadtatni a gyermekkel a szándékainkat.
Nem mindegy, hogy a szülő gyermeke felé irányuló hétköznapi kommunikációja mennyire provokatív, megalázó, figyelmetlen, agresszív, humoros, vagy nevetséges. Sajnos sok szülő agresszív módszerekkel akarja elérni, hogy a gyermeke ne legyen agresszív. Pedig egyetlen gyermekbe sem lehet beleverni azt, hogy tilos verekedni.
Könnyen belátható a szülők és a kamaszok kommunikációját hallgatva, hogy egyik fél sincs könnyű helyzetben. Gyakran a kamasz is tanácstalan, a szülő is tanácstalan, mert tulajdonképpen mindketten el akarják kerülni a lázadást és a szembefordulást, de nem tudják, hogyan tegyék ezt.
Ha elkerülni nem is lehet a szülő és a kamasz közötti kapcsolat válságait, enyhíteni, kezelhetővé tenni lehet. Ha elnyomjuk a kamasz fel-fellángoló önérvényesítési törekvéseit, akkor belekényszerítjük egy hazug viselkedésbe, amikor is azt kell eljátszania, hogy állandóan kedves és szófogadó gyermeke a szüleinek.
Ritkán gondolunk arra, hogy a kamasznak is joga van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak vele, hogy hibázhasson és vállalja ezért a következményeket, hogy meghallgassák és komolyan vegyék, hogy bűntudat nélkül nemet mondjon, hogy kérje azt, amire szüksége van, hogy kimondhassa: nem tudom.
A kamasz gyakran ingerlékeny, és a félelmeiből fakadóan agresszív is.
Amelyik kamasz olyan szerencsés, hogy megtanulja az asszertív kommunikáció módszerét, a kapcsolataiban sokkal sikeresebbé válik, a konfliktusai megszelídülnek. Képessé válik a szándékai határozott és intelligens megfogalmazására, egyenes, világos mondatok megfogalmazására, kerülni fogja a kertelést és a mellébeszélést, a testbeszéde nyugalmat sugároz, a személyisége magabiztosabbá válik.
Aki gyakran haragszik, vádaskodik, akinek mindig igaza van, aki felsőbbrendűnek hiszi magát, annál ez a viselkedés az alacsony önértékelés kompenzálására alakul ki. Aki túl csendes, visszahúzódó, megfelelési kényszeres, az nyíltan felvállalja az alacsony önbizalmat.
Mindkét viselkedési típusnak segít az asszertív kommunikáció.