Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk. Az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.
Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.
Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.
A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!
A tapasztalatok szerint hat alapvető gyakorlat ismert, melyek nélkülözhetetlenek az egészséges önbecsülés kialakításához:
– mindennek gyakorlása elengedhetetlen önbecsülésünkhöz. Ami pedig közös e hat tényezőben, az a valóság, a realitás, azaz a létezőnek a tisztelete.
Ahogy ebből is látszik, az önbecsülés nem a természet ajándéka, ki kell nevelnünk önmagunkban, meg kell dolgoznunk érte. Nem elég reggelente a tükörbe néznünk, és azt mondanunk önmagunknak: „Jó reggelt, Tökéletes!”. Nem elég, ha elárasztanak bennünket dicsérettel, nem elég az anyagi jólét, s gyermekeink iskolai vagy munkahelyi sikerei sem, s hipnotizálással sem lehet belénk ültetni az önbizalmat. A „felébredés pillanata” az, amikor tudatosul bennünk, hogy nem kaphatunk másoktól önbizalmat, ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!
Az önbecsülés esetében is kialakultak félreértések, téves felfogások. Sokszor a tanár azt mondja, hogy „az önbecsülés feltétele az egyenrangúság”, vagy „a diákokat nem lenne szabad egy-egy tantárgy ismeretében osztályozni, mert az árthat az önbecsülésüknek”, vagy vannak, akik azt mondják: „ne azzal foglalkozz, hogy önbizalmad legyen, fordulj problémáiddal Istenhez - mindössze erre van szükséged, hogy önbizalmad legyen!”.
Ezektől eltérő, de hibás felfogás az is, amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Higgyük el, hogy nem helytelen önmagunkban és másokban tisztelni a sikert, az eredményeket, helytelen viszont azt hinni, hogy ez kell, hogy önbecsülésünk forrása legyen. Önbecsülésünk nem eredményeinkben gyökerezik, hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban, szokásainkban, tudásunkban, amelyek lehetővé teszik az eredmények elérését. Attól például, hogy gazdasági válságba kerülünk, a sikerhez szükséges tudásunk még megmarad – és ez a tudás, s meglétének tudatosítása önmagunkban, az önbecsülés alapja.
Önbecsülésünk fontosságát mutatja az is, ahogyan megpróbáljuk megvédeni ál-önbecsüléssel, mint például egónk alátámasztásával, amikor kocsink márkájáról döntünk, vagy a legexkluzívabb klubba iratkozunk be, vagy a legnevesebb divattervezők ruháit viseljük. Az önbecsülés jelentőségének letagadása is mutatja problémáinkat a területen.
Elmondhatjuk azt is, hogy a hatékony munka értékelendő ugyan, azonban ha ezt önbecsülésünk helyettesítésére próbáljuk felhasználni, könnyen munkamániássá válhatunk, s megint egy ördögi körben találjuk magunkat, mert semmi nem lesz már „kielégítő”.
Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami valóban fejleszti önbecsülésünket, s mi az, amiről csak úgy tűnik, mintha fejlesztené, miközben igazából rombolja azt. Ha például óriási dicséretben részesülünk - és ettől persze jól érezzük magunkat -, azt mondhatnánk, hogy nő önbecsülésünk, ha mások megdicsérnek. Idővel azonban a dicséret hatása múlik, és ha a dicséret (ál–)önbecsülésünk alapja, akkor egyre több és több kell majd belőle, s soha nem elégít ki igazán. Ha tudatosak vagyunk, felismerjük mindezt, s nem a dicséretben keressük a fejlődést.
Valószínű, hogy a jövő gyermekei megtanulják, mit jelent az önbecsülés, tudják majd, miért fontos, mitől függ és hogyan fejleszthető. Mindez azért fontos, mert az iskolának fel kell készítenie a gyermekeket a felnőtt élet viszontagságaira. Az információs társadalomhoz, a folyamatos változásokhoz csak egészséges önbecsülés segítségével tudnak alkalmazkodni gyermekeink, nincs helye a passzivitásnak, a kétségeknek, a nem tudatos cselekvésnek, gondolkodásnak.
Ahhoz azonban, hogy megtaníthassuk, mi is az az önbecsülés, először a tanároknak kell megérteniük a kapcsolatot, ami az említett hat gyakorlat, az önbecsülés, és a valóság megfelelő felfogása között fennáll.
A jövő világa az önbecsülés megértésével kezdődik.
Fusce eget scelerisque nulla, in lobortis mi. Proin vel vehicula augue. Nunc auctor arcu porttitor efficitur semper. Vestibulum iaculis metus nisl, quis vehicula orci tincidunt placerat. Duis pulvinar erat ac augue vestibulum, ac ornare velit ultrices. Donec viverra enim diam, condimentum pellentesque turpis vehicula lobortis. Vivamus orci massa, finibus nec lorem quis, tincidunt lobortis est. Cras posuere vitae magna a vehicula. Sed ante ante, facilisis non cursus ac, vulputate eget justo. Quisque erat elit, placerat pulvinar maximus ac, varius eget metus. Donec mattis ultrices congue. Nunc nec eros ultrices, condimentum neque vel, condimentum nunc.
In eu urna molestie, pulvinar urna sed, tristique diam. Pellentesque at gravida erat, ac tincidunt tellus. Nam pharetra fermentum nisi ut viverra. Mauris non sodales ex. Integer eget ligula id ex congue vulputate vel eu augue. In et dolor diam. Sed iaculis volutpat iaculis. Proin ex ipsum, viverra vitae fermentum at, blandit ac quam. Nam in pharetra arcu. Quisque mollis pretium porta. Curabitur bibendum interdum leo vel commodo. Vivamus quis nunc non magna viverra bibendum. Nulla cursus augue nec eleifend tincidunt. Fusce elementum, eros nec imperdiet malesuada, ligula metus egestas erat, rutrum commodo nulla erat nec nibh.
Az elkövetkező hetekre nyugalmat, és a lelki egyensúly megélését kívánjuk Neked.