Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni betegségeinkre, mint valami betolakodókra, amelyek akaratunktól függetlenül megtámadják testünket. Ilyenkor az orvos, annak rendje és módja szerint, felírja nekünk a betegség elleni gyógyszereket, vagy rosszabb esetben a szike segítségével teremt rendet egyensúlyából kibillent szervezetünkben.
Ebben az esetben a beteg a gyógyulás passzív résztvevője. Egészen más ábra tárul elénk azonban, ha megtanulunk olvasni testünk szimbolikájában. Első hallásra meglepő talán ha azt állítjuk, hogy betegségeink kialakulásában mi magunk is szerepet játszunk, még ha tudattalanul is. Ha kialakulásukban szerepünk van, ugyanúgy tehetünk gyógyulásunk érdekében is. Ezt a feltételezést az idők folyamán számos rangos orvos és pszichológus felkarolta, és rendkívül eredményesen alkalmazta praxisában. Azok, akik mélyebbre hatoltak a test-lélek kapcsolatában, rájöttek, hogy betegségeink távolról sem véletlenszerűen alakulnak ki. Kutatásaik igazolták, hogy bizonyos személyiségvonások szisztematikusan bizonyosfajta megbetegedésekre hajlamosítanak. Az orvoslásnak ez a fajtája pszichoszomatika néven vált ismertté (psziché = lélek, szóma = test), és olyan nevek fűződnek hozzá, mint Franz Alexander, Carl Gustav Jung, vagy Sigmund Freud.
Amennyiben tudatosan meg tudjuk fogalmazni problémáinkat és nevet tudunk adni szükségleteinknek, nagyvonalakban állíthatjuk, hogy fel tudunk lépni a saját érdekünkben. Ilyenkor a test és a lélek jóbarátként működik együtt, vagyis egészségesek vagyunk. Gyakran előfordul azonban, hogy józanabbik eszünkre hallgatva úgy cselekszünk, ahogyan valójában nem szeretnénk: hol a barátok/partner nyomásának, hol a szülői autoritásnak engedünk, néha pedig egyszerűen el akarjuk kerülni a konfliktust, így ahelyett, hogy megvédenénk álláspontunkat vagy kiállnánk saját érdekeink mellett, nagylelkűen engedünk. Engedünk, sajnos, önmagunk rovására: engedünk az igazunkból, engedünk a nyomásnak, és feláldozzuk saját magunkat - hogy másnak jó legyen. Ilyenkor a testünk lázad: helyettünk. Figyelmeztető jeleket küld nekünk, az üzenetek pedig tünetek formáját öltik. Ha tudatosan és magunktól nem vállaljuk szükségleteinket, a testünk megteszi helyettünk és hajszálpontosan jelzi, életünk mely területén léptük át a határt, hol és hogyan árultuk el önmagunkat. Elmondhatjuk tehát, hogy a betegség gyakran esély arra, hogy rájöjjünk, életünk és lelki világunk mely területén vesztettük el a kapcsolatot igaz önvalónkkal, vagyis hol és hogy tagadjuk meg vágyainkat, céljainkat, szükségleteinket.
A bőr határterületet képez belsőnk és a rajtunk kívülálló, ám tőlünk nem független világ között. A kettő kapcsolatában keletkezett nehézségek megmutatkoznak a bőrfelületen.
Gyermekkorban leggyakrabban horzsolások, hegek formájában jelentkeznek a bőrtünetek, amik az élethez, illetve a pillanatnyi helyzethez való alkalmazkodással kapcsolatos nehézségeket szimbolizálják. A sérülések megmutatják, meddig mehetünk el a világban, hol vannak azok a határok, amiket nem szabad átlépnünk. Az, hogy a gyerek a különböző erősségű sérülésekre, milyen intenzitással reagál, jelzi a belső érzékenységét is.
Serdülőkorban elsősorban pattanások formájában törnek felszínre a kikívánkozó erők, a szabadságvágy, a fékezhetetlenség. A tinédzser ki akar bújni a bőréből, amit a bőrön keletkezett kis kráterekből való kitörések szimbolizálnak. A feszültségek és az éntudat ilyen formában jutnak felszínre.
A bőrtünetek összességében, kortól függetlenül, általában arra hívják fel a figyelmet, hogy többet kell foglalkoznunk magunkkal, mert valami felszínre került probléma nem hagyja többé elnyomni magát. A tudatalatti gond - ami legtöbbször önmegtagadással és elfojtásokkal áll összefüggésben - láthatóvá válik, és kikényszeríti a figyelmet.
A bőrtünetek jelzik, hogy az ember tudat alatt nem képes saját maga számára megfelelően kommunikálni a külső impulzusokat, kapcsolatokat. Hámlással, a bőr vedlésével járó betegségek, mint amilyen például a pszoriázis (pikkelysömör), többnyire abból adódhatnak, hogy az illető irreálisan fejlett kritikai érzékének köszönhetően nem tud megfelelni saját ideájának, saját magával szemben támasztott elvárásainak. Örökké elégedetlen.
Gyakran a bűntudat és a megbánás jelei is megmutatkozhatnak hámlásos típusú bőrproblémákban, mert az ember igyekszik megszabadulni attól, ami volt, új bőrbe akar bújni. Amennyiben a folyamat lélektanilag fájdalmas, akkor az érzet kihat a testre is. A viszketés - mint a fájdalom legalsó foka - mindig előjele a probléma súlyosbodásának. A rendkívül fájdalmas betegségek közé tartozik az övsömör, ami a lélek hangos kiáltása az illető kapcsolatainak húsba maró nehézségeiről.
Annak is van jelentősége, hogy mely testrészen jelentkeznek a bőrbetegség tünetei. A kézen például gyakori az ekcéma, ami általában sérült szülő-gyerek kapcsolatból adódóan keletkezett bűntudatot jelez.
Amikor egy gyerek valamiben nem felel meg a szülő - főként az anya - tudatalatti elvárásainak, akkor az hajlamos lehet valamelyest elutasítóan viselkedni gyermekével. Ilyenkor a kézen - ami a magunkkal és a másokkal való foglalkozás elsődleges szimbóluma - megjelenhetnek a bőrtünetek.
Ha ilyen esetben a gyerek kezén jelentkezik az ekcéma, az általában a szülő elégedetlenségének - amire a gyerek érzékenyen reagál - visszatükröződésére utal. A kézen megjelenő bőrbetegség jelentheti még a tisztátalan vagy tisztátalannak vélt dolgok elutasítását, az azoktól való félelmet. A bőrbeteg kéz ugyanis valamelyest felmentést adhat a pelenkázás, mosogatás, takarítás és hasonló tevékenységek alól.
Bármilyen bőrbetegségről lett légyen is szó, az valamilyen szinten a külvilágtól való elszigetelődést szimbolizálja, miközben az illető vágyik a kapcsolatokra, amiket bizalmatlansága miatt nem mer kialakítani, illetve elmélyíteni. A betegség látványa - annak ellenére, hogy sok bőrbetegség egyáltalán nem fertőző - gyakran fizikai síkon is eltávolodást vált ki másokból.
A bőrtünetek által felépített, védelmet nyújtó páncél - pikkelyek, sebek - távolságot parancsol a kapcsolatoknak, s ebből adódóan valamennyire megóv a lelki bántódásoktól, de a cirógatásoktól is. Mindezekből adódóan a komolyabb bőrbetegségekből egészen addig nincs kiút, amíg az illető nem lépi át érzelmi, gondolati határait.
Éppen ezért a bőrgyógyászati kezelések mellett nagyon fontos a lelki segítség is. (Többek közt egy megfelelő pszichoterápia elvezethet olyan felismerésekhez, melyeken keresztül sikerül feloldani lelki korlátainkat, és rendezni kapcsolatainkat.)
A gyógyulás folyamata hosszú ideig eltarthat, csakúgy, mint ahogy a betegség sem egyik napról a másikra alakult ki. A bőrbetegségektől való megszabaduláshoz nagy bátorságra van szükség, mert elkerülhetetlen, hogy szembenézzünk valódi önmagunkkal, és fel kell vállalnunk annak kockázatát, hogy ezt megmutatjuk másoknak is.
Egyfajta zárlatot jelez a szervezetben, mely elszigetelődve egy önálló egységet hoz létre, és abból táplálkozik, hogy akadályozza a szervezet egészséges energiaáramlását. Mivel a daganatos blokk a központi irányítás alól kikerül, sejtjei kórosan elszaporodhatnak. A bőrdaganat a külvilágtól, a kapcsolatoktól való totális elzárkózást szimbolizálja. Akinek bőrrákja van, nem mehet a napra, tehát "árnyékban" éli az életét, mert valaki vagy valami beárnyékolja.
Túlérzékenységről árulkodó jel. A bőrallergián belül a fémallergia gyakori probléma. Az illető lelki hiperérzékenységét szimbolizálja, amire a külvilág nem figyel fel, vagy nem vesz róla tudomást, ezért a szervezet fizikailag is egyértelmű jelzést ad róla. Mondanivalója: "Még egy darab fémre is reagálok, ennyire szenzitív vagyok." A fémallergia emellett utalhat a keménységtől, az élet keménységétől való félelemre is.
Színváltást jelent. Amikor az ember zavarban van, szeretne másnak látszani, elbújni, elrejtőzni, ezért megváltozik a színe.
Általában a sarkon, vagy a tenyéren jelentkezik, és megkeményedésre, érzéketlenebbé válásra utal, ami lelki értelemben egyfajta önvédelmi folyamat eredménye.
A gombák élősködők, meggyengült területen támadnak. Jelzik, hogy vitalitásunk, életerőnk visszaesett és támadható, de arra is utal, hogy valaki, vagy valamilyen probléma élősködik az emberen.
A tudat árnyékoldalaira hívják fel a figyelmet. Szemölcsök általában akkor jelentkeznek, ha az ember letért az útjáról, de sok esetben gyűlölködést is kifejezhetnek.
Heves belső tusakodások, agresszivitás, feszültségek, konfliktusok méreganyagának kicsapódása, ami abból adódik, hogy az ember mindezt nem tudja egyértelműen kifejezni, vagy tehetetlen, és lelki konfliktusának valamilyen módon kifejezésre kell jutnia.
A határvédelem sérülését, a bőrkontaktus és a gyengédség hiányát, a határok megerősítésének szükségességét szimbolizálja. Megsérült, elvékonyodott a védőpajzs, a szigetelőréteg. Az elszigetelődés következtében a lélek számára börtönné válhat. A pigmenthiányos bőr érzékenyebb, ezért az érintés, az érzékelés a tapintás szorongást kelthet, mert könnyen fájdalmat okozhat. Ezért az emberi kapcsolatok, az egymásra odafigyelés, a melegség két ember között gátolt lehet.
Pósa Ferenc A betegség, mint pótcselekvés című könyvében azt írja, hogy a „felnőtt élet során kialakult pigmenthiány minden esetben összefüggésbe hozható egy nagyon erős lelki csalódással. Pontosabban egy olyan (testi) jellegű csalódással, amikor igen határozott elvárásai voltak egy szerelmi partnerrel kapcsolatban, és ezen elvárásokat jó ideig teljesítette, majd egy hirtelen fordulattal a közös életük más irányt vett. Ennek következtében kialakul szervezetében egy félelem, bizonyos fokú visszahúzódás… abban a tekintetben kialakult egy erős távolságtartás, színtelenség… inkább visszahúzódik, sebeit nyalogatja… valódi, sérülékeny lelkületét nem mutatja meg, nem is ezek szerint cselekszik.”
A Vitiligot fehérfolt-betegségnek is nevezzük. Tüneti szinten a jelentése: helyenként hiányzik a szín az életből, lelki területen vak foltok találhatók, amelyek kifelé törekszenek és a test felszínén válnak láthatóvá. De jelentheti azt is: kitűntetett személy, akit megjelölnek.
További információ:
1036 Budapest,
3. kerület, Szépvölgyi út 1/b. 4/15.
térkép »
Folyamatos, online jelentkezést követően telefonos időpont egyeztetés szerint.