Az emberi gondolkodás két, jól elválasztható kérdéskörben foglalkozik a nárcizmus kérdésével:
Nárcisztikus-e a párom, apám, anyám, testvérem, főnököm?
Nárcisztikus vagyok-e én magam?
A köztudatban a nárcizmus úgy jelenik meg, mint a kontrollt vesztett önimádat, az önzés, a saját magunk túlértékelése, a túlzott önérzet, a magamutogatás viselkedési formái. A pszicho-szakma a feltűnési viszketegségtől, mint kellemetlen viselkedéstől, a személyiségzavaron át a veszélyt jelentő elmeállapotig skálázza a romboló, káros hatású nárcizmust. Ugyanakkor egyre hódít az a látásmód is, hogy a nárcizmus nem betegség.
Azok az emberek, akik együtt élnek, éltek egy rendkívül narcisztikus személlyel, nagyon sok szenvedésről számoltak be.
A pszichológiai megfigyelések, mérések, kutatások azon dolgoznak, hogy milyen megjelenési formái vannak a nárcizmusnak? Ezek a mérések azt mutatják, hogy a nárcizmusnak is van hasznos része, elsősorban a narcisztikus személy részére. A nem túl szélsőséges nárcizmus erős emberi jellemet takar, olyan jellemet, aki szereti különlegesnek érezni magát.
Figyelmet érdemel Jonathan Brown, aki arra az eredményre jutott, hogy a legtöbb ember nem hétköznapinak, hanem kivételesnek és egyedinek látja magát. Ezt a jelenséget el is nevezte „az átlagnál jobb” hatásnak. Megvizsgálta, hogyan élnek, mivel foglalkoznak azok az emberek, akik az átlagnál jobbnak tartják magukat.
A kicsit megnövekedett önbizalom számos pozitív tulajdonsággal jár. Boldogabban élnek „az átlagnál jobb vagyok” érzésvilágú emberek, mint a reális énképpel rendelkezők. A megnövekedett önbizalmúak jó vezetők, kreatívak, munkájukban sikeresek, hiszen a feltupírozott énképük a magabiztosságot növeli. Nagyobb egoval könnyebb átvészelni a nehézségeket, a kudarcokat, a veszteségeket.
Háborúk, terrortámadások túlélőit vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy „az átlagnál jobb vagyok” típusok kevesebb félelemmel és több reménnyel gondolnak a jövőre. Akik nem érzik magukat különlegesnek, azok lényegesen depressziósabbak, szorongóbbak, mint akik nagyra tartják magukat. Ez a „szomorúbb, de bölcsebb” hatás, hiszen bennük reálisabb kép alakul ki a világ megtörtént és várható alakulásáról. Viszont a realista látásmódjukért cserébe feláldozzák a saját boldogságukat.
Aki erősen nárcisztikus személlyel él együtt, gyakran teszi fel a kérdést: Miért van az, hogy nagyon szenvedek, de mégsem tudok kilépni a kapcsolatból?
A narcizmus önmagában nem ártalmas. Akinek van önbizalma, az bizalmat kelt másokban is. Biztonságérzetet ad, hiszen elhisszük, hogy ő mindig tudja, mit csinál, és neki mindig igaza van. A narcisztikus különlegesnek érzi magát, és ettől a narcisztikus párja is különlegesnek érzi magát, azt gondolja, ha nem így lenne, akkor nem választotta volna partnerének egy különleges ember. A különleges emberek ugyanis nem választanak átlagos párt, hiszen ők bárkit megkaphatnak, legalábbis az önbizalmuk erről is szól.
Kapcsolódó cikkek: Egészséges és egészségtelen nárcizmus >>>